Nem csak a 20 éveseké a világháló

Digitális Esélyegyenlőség programjának keretében az NJSZT – szövetséget ajánlva egyéb, hasonló kezdeményezéseknek is – tevőlegesen is támogatja az idősek bekapcsolódását az információs társadalomba. Elsőként az V. kerületi Vadász utcai nyugdíjasház lakóit kerestük fel, ahol sokan nagyon lelkesen fogadták az ötletet, hogy a kezdőknek szóló Netfüzet (Kossuth Kiadó, 2005.) segítségével tartsunk alapfokú, illetve haladó szintű számítógép-használói, internetező tanfolyamot – természetesen ingyenesen.

Ők egyébként nagyon jó helyzetben vannak, mert a garzonházban négy számítógép és internet is rendelkezésre áll, sőt, az egyik lakó, Csikár László maga is szívesen oktatja azokat, akik hozzá fordulnak segítségért. „Én nagyon türelmes vagyok velük, amit ők azzal honorálnak, hogy hajlandók tőlem tanulni” – fogalmaz a Tanár Úr, aki valóban szívügyének tekinti, hogy segítse barátait.

Segíteni kell tehát minden korosztályt, a legidősebbeket is, hogy ezt az örömöt megélhessék. Hiszen, ahogy egyikőjük, a 80 éves Raffai György fogalmazott:

„Aki idős korára nem éli meg a számítógépezés örömét, az olyan, mint ha nem tanult volna meg úszni vagy síelni!” És ami mindehhez kell: „akarat, gép, segítség” – tette még hozzá Gyuri bácsi saját szavaival a 3I-t, vagyis az infrastruktúra, igény és ismeret jól ismert hármas követelményét.

És hogy mit gondolnak, éreznek és szeretnének még az idősek az internettől? Ezt náluk jobban senki nem tudná megfogalmazni. Álljon itt néhány idézet mindabból, amit ott jártunkkor elmondtak:

„Először azt mondtam: Te Jó isten, én ebből semmit sem értek!
Ma már mindennap megnézem az internetet.
Nekem az internet a levelezés… mert a barátaimmal tudok kapcsolatot tartani
Nagy szerelmese vagyok a természetnek is és az interneten közel vagyok hozzá.
Kinyílik előttem a világ… szerény véleményem szerint.”
(Váradi Attiláné, 67 éves)

„Hogy mondjam csak… Kíváncsiak voltunk a világra!”
„Az internet azt akarja, hogy az ember egyik pillanatról a másikra el tudjon intézni valamit”
„Van egynéhány ember, aki az interneten tud dolgozni... de kevesen vagyunk!”
„Szeretnénk mi is bekapcsolódni… ehhez kell nekünk segítség!”
„Mennyire, mennyire jól esik ez nekünk!”
(Csombordi Kálmán, 87 éves)

„Az internetezést én munkának tartom, olyan munkának, amiben az ember nagy örömét leli.”
„Az ember tudja, látja és érzi, mennyi minden kellene még”
„Nekem az internet nagyon sokat jelent: tulajdonképpen a világot hozza ide nekünk erre a szűk kis helyre.”
„Akinek van hozzá türelme, az csinálja, mert nagyon megéri!”
„Egyszerű programokat! Azok sokat segítenének! A programalkotók tudnának rajta segíteni, mások nem nagyon...”
(Imrik Erzsébet, nyugdíjas)

„Az internetet két éve használom. Öröm vele dolgozni!”
„Begépelek egy szót, amire kíváncsi vagyok… hogyan kell ültetni a fokföldi ibolyát… ez csak egy példa arra, hogy egy szóból a világ kitárul.”
„Ha korábban lehetett volna használni, mennyi nehézségtől szabadultunk volna meg!”
„Aki idős korára nem éli meg a számítógépezés örömét, az olyan, mint ha nem tanult volna meg úszni és síelni!”
„A számítógép… a fejet tágítja, az agyat nem engedi ellustulni, ez maga a gyönyör!”
„Tehát, ha valaki el akar valamit intézni, bütykölje be, hogy... Megtalálja!”
„Nagyon jó lenne, ha sokan ezzel megismerkednének, talán közelebb is kerülnének egymáshoz.”
(Raffai György, 80 éves)

„Sajnos, még nem jutottam el oda, hogy használni tudjam… Talán kártyázni tudok… Még titokzatos, még nem nyílt ki a világ előttem.”
„Hogy tudjak dolgozni, ha azt sem tudom, hogy mi mit jelent, egy szótárra is szükség van!”
„Annyira sokrétű, hogy az embernek a fantáziáját kitölti…”
„Azért is jó, mert a nem tudok kimenni, akkor is azért tudok valamit nyújtani magamnak, pl. egy mozit”
„Ha megtanulnám alaposan, az jó lenne!”
(Bónis Sándorné, 84 éves)

„Naponta használom.”
„Egyrészt nagyon sokat segít abban, amikor tanulok”
„Vannak olyanok, akik bejárták a világot… de ma már nincsen rá lehetőségük… ők azt a világot megtalálják az internete keresztül”
„Nekünk elsősorban az hiányzik, hogy segítsen valaki abban, amit nem tudunk... A mi életünket az könnyítené meg, ha volna valaki, akihez fordulhatunk segítségért.”
(Csikár László, 67 éves)

„Még csak három órám volt, de már kétszer meg tudtam csinálni azt, hogy pasziánszoztam. Szerintem aki még egy kicsit jó passzban van, annak mindenképpen megéri... A jó pap is holtig tanul...”
„Most kaptam a könyvet, nagyon nagy segítségemre lesz.”
(Töttös Gizella, 80 éves)

„Amikor meghallottam, hogy lesz egy számítógép-kezelő tanfolyam, az elsők között voltam, akik jelentkeztek”
„Énnekem nagy kikapcsolódás, mert a nyugdíjas élet egy kicsit mókuskerék.”
„A kortársaimnak azt üzenem: ne a tv előtt üljenek és a képernyőt bámulják.”
„Az internet gondolkodásra tanít.”
(Maros Sándor, nyugdíjas)

Beszélgetés hangzott el az információs társadalomról Alföldi Istvánnal a Civil Rádióban 2008. május 22-én.
A műsor két részre bontva meghallgatható az alábbi linkeken:
http://www.civilradio.hu/archivum/2008_05_22_19_30_01.mp3
http://www.civilradio.hu/archivum/2008_05_22_19_00_02.mp3