Beszámoló a 2. DE konferenciáról

A 2. Digitális Esélyegyenlőség konferencia

Szerző: Fülöp Henrik, a NJSZT Gyöngyös Városi Területi Szervezetének és a GYOKA kuratóriumának elnöke

2008. október 6-án határozatot hozott a parlament a digitális esélyegyelőség, az e-Befogadás programjáról, ezzel mintegy elismerve annak fontosságát.
Továbbra is támogatást nyújt olyan szervezeteknek, akik széles körben terjesztik a digitális írástudást, próbálják mind magasabb szintre emelni a népesség ilyen irányú tudását.
A kiemelten fontos szerepet játszó szervezetek egyike a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, a 2. Digitális Esélyegyenlőség konferencia megszervezésével vállalta, hogy meghívva a téma szakértőit, olyan átfogó képet próbál adni, amely az EU e-Befogadás célkitűzéseit figyelembe véve összegzi az eddigi eredményeket, kijelöli a további teendőket, hogy az eddig valamilyen hátrányos helyzetben lévők is minél előbb hasznosítói lehessenek a digitális világ nyújtotta előnyöknek. Az előadások után lehetőség volt kerekasztal konferencián felvetni és megbeszélni azokat a problémákat, amelyek eddig hátráltatták az előrejutást és amelyeken minél rövidebb idő alatt változtatni kell.

Az alábbiakban rövid ismertetőt adunk az előadásokról.


Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója „Digitalis írástudás - digitális esélyegyenlőség” című bevezető előadásában vázolta azokat a programokat, melyek az EU-val összhangban folynak. Elemezte a kormányzati támogatásokat, és megállapította, hogy az erők és pénzek szétforgácsolódása miatt nem érjük el azt a szintet, amit szeretnénk. Számtalan program fut (ECDL, ECDL Select, TITAN, e-ügyintézés, eVITA, háLÓRA magyar!) de a megosztottság miatt nehezebb az előrelépés. Létrejött ugyan az ötpárti konszenzus, mégsem tudunk elég hatékonyak lenni, milliók helyett csupán ezreknek szólnak a programok. Hiányzik a valódi átütő erő, és ez mindaddig így is lesz, amíg nem tudjuk valóban egyesíteni a közös cél elérése érdekében erőinket, forrásainkat. Ahogy Neumann János mondta: „A fejlődés ellen nincs gyógymód”. Csak rajtunk áll, hogy mennyire komolyan vesszük a kihívásokat, milyen gyorsan szeretnénk felzárkózni a világ vezető országaihoz.

A prezentáció megtekinthető itt.


Csepeli György, a Miniszterelnöki Hivatal Informatikáért Felelős Államtitkár Titkárságának, igazgatója „Az információs társadalom kultúrája” című előadásában elemezte az internet és a hagyományosnak nevezhető médiák hatását a kultúrára. Mi jellemzi az internetet, tette fel a kérdést, és a sok pozitív hatás mellett sajnos nem kívánatos jelenségekre is felhívta a figyelmet. Az egyre több silány, igénytelen megjelenés, a tartalmak színvonalának csökkenése mellett szerencsére találunk gondosan felépített portálokat is. A felmérések szerint az internet és kultúra viszonyát az alábbi megoszlásban értékelik az emberek:
Az internet nem teszi fölöslegessé a hagyományos kulturális intézményeket (22%); az internet növeli a kulturális szabadságot, radikálisan átalakítva a kultúrát (20%); nincs ellentmondás a kultúra és az internet között, az internet nem teszi tönkre, és nem alakítja át a kultúrát (30%); az internet fölöslegessé teszi a hagyományos kulturális intézményeket és tönkreteszi az általuk hordozott tartalmakat és gyakorlatokat (28%).
Ezen számok tükrében nyilvánvalóvá válik a digitális esélyegyenlőség fontossága.

A prezentáció megtekinthető itt.


Nyírő András, a Login Alapítvány elnöke a „WiFi Falu: tanulságok, tapasztalatok” című előadásában rámutatott, hogy a jelenlegi internet szolgáltatás üzleti alapon működik. Nem juthat el az ország minden régiójába, a kisebb településekre, ezzel hátrányba kerülnek szociálisan rászorult emberek, térségek. Ezért indult el a Telefalu kezdeményezés, melynek eredményeként már 102 WiFi falu működik, főként a Nyírségben. Az olcsó (hitelre is megvásárolható) számítógép mellett ingyen WiFi áll az érdeklődők rendelkezésére. A tapasztalatok kedvezőek, tovább kellene folytatni a programot.
A javaslat szerint a fennálló problémán úgy lehetne változtatni, ha létrejönne egy közszolgáltatásként, szociális alapszolgáltatásként működő hálózat, mely meg tudná szüntetni a ma még meglévő anomáliákat, és az eddig elmaradott régiók be tudnának kapcsolódni a digitális vérkeringésbe. A program 33 hátrányos helyzetű kistérségre koncentrál, a tervezett indulás 2009-ben várható. Az elképzelések szerint nem csak a szükséges hardver anyagot biztosítanák, hanem a felhasználók tudásszintjének emelésére oktatásokat is szerveznének.

A prezentáció megtekinthető itt.


Gáspár Mátyás, az Európai Teleház Szövetség elnöke a „Digitális szolidaritás hálózata” című előadásában a digitális szolidaritási háló fontosságáról beszélt. A távmunka, az e-befogadás mindennapjainkba való beillesztése össztársadalmi érdek. Javaslata szerint telepíteni kell a digitális szolidaritás kormányzati felelősséget, mint közfeladatot a szociális hálózathoz, amely a szociális informatika részeként, széles partnerségben ágazat- és szektorközi intézményrendszerré válhatna, így szolgálva a gyors fejlődést.

A prezentáció megtekinthető itt.


Z. Karvalics László, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Könyvtártudományi Tanszék tanszékvezetője „Digitális praetoriánusok vagy az ipari korszak túszai? (Állami gondozottak a tudás-központú világban)” című előadásában az állami gondozott gyerekek helyzetét elemezte a tudás-központú világban. Ők azok, akiknél az állam beavatkozó képessége a legnagyobb. Ez a társadalmi csoport teljesen ki van szolgáltatva az intézményi struktúrának, a politikai elitnek. Kiemelte, hogy hazánkban 17000 gyermek él gyermekvédelmi gondoskodásban. Belőlük igazán sikeresek, győztesek csak elenyésző számban kerülnek ki. Ez nyilván nem csak az ő hibájuk. A megoldás nem elsősorban pénzügyi, és nem kizárólag humanitárius kérdés, hanem szemléleti, prioritás kezelési, tudásvagyon-gazdálkodási kérdés.
A végkövetkeztetés az, hogy tudás-központú forradalmat kell végrehajtani az állami gondozásban. A legjobb szakemberek közreműködésével, minőségi eszközök használatával, modellkísérletek felhasználásával kell megkezdeni a gyermekek digitális képzését.

A prezentáció megtekinthető itt.


Péterné Czakó Edit, az Innocenter Közhasznú Nonprofit Kft. oktatási Igazgatója „Digitális Középiskola, mint esélyteremtés” című előadásában kifejtette, hogy az e-learning technológia tette lehetővé ezt az oktatási módot. Az időszegény, hátrányos helyzetű tanulók számára is elérhető módszer lehetőséget biztosít a lemaradások felszámolására, egyenlő esélyt kínál a tanulásra.
Az iskolát közösen működteti a Földes Ferenc Gimnázium, a Miskolci Egyetem és az INNOCENTER Kht., az OKM támogatásával. A tananyag moduláris, elsajátítása online és offline módon egyaránt történhet. Ezek eredményeként mindenki egyéni módon és saját időbeosztással tanulhat. Konzultációkon van lehetőség a problémás részek megbeszélésére tanárokkal. Minden hallgató egyéni azonosítóval rendelkezik. A szaktanárnak e-mailt küldhetnek a tanulók, egymás között pedig a Fórumot használva tudnak kommunikálni, sőt még videokonferencia tartására is lehetőségük van. A képzés érettségivel ér véget, és természetesen lehetőség van a továbbtanulásra is.

A prezentáció megtekinthető itt.


Gacsal József, az Intel Magyarország Kft. Üzletfejlesztési igazgatója egy portugál kezdeményezésről, a Magellánról tartott érdekes beszámolót. „A GDP növelés iskolai robbantással – a portugál Magellán Terv” címet viselő előadás az iskolásokra, az iskolákban folyó munkákra helyezi a hangsúlyt. Cél, hogy minden 6-11 éves korú gyerek kapjon számítógépet és legyen mobil szélessávú internet elérés otthon és az iskolában egyaránt. Portugália világelső akar lenni a 21. századi tudás terén. Ezért mindent meg is tesz, az oktatási miniszter, a hírközlési miniszterrel közösen támogatja ezt a kezdeményezést.

A prezentáció megtekinthető itt.


Drajkó László, a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója „Iparági összefogás a versenyképesség növeléséért – a TITAN program” című előadásában kifejtette, hogy az EU a tudást és az innovációt nevezte meg az információs társadalom motorjaként. A hazánkban is előforduló szakemberképzési deficit alapvető okaiként szerepel a mennyiségi szakember hiány, a nem piacképes, elavult tudás, a gyakorlati képzés hiánya. Az élethosszig tartó tanulás arányait vizsgálva megállapítható, hogy hazánk csak Romániát és Bulgáriát előzi meg. Alapvető helyzetértékelésként leszögezhető, hogy hiány van a magasan kvalifikált informatikai szakemberekből, és még a sok munkával megszerzett tudás is gyorsan elavul, ennek következtében a magyar lakosság kb. 60%-a digitálisan írástudatlan. A tudásalapú Európáért sok kezdeményezés indult. A hazánkban is elérhető TITAN program három lépcsője: DIGIT-ALL, DIGIT, PROTEUS. A digit-all célkitűzése a magyar munkavállalók IKT felhasználói képzése, melynek eredményeként a munkaerő piacon hatékonyabbá válnak.

A prezentáció megtekinthető itt.


Kalmár István, a Holest Kft. ügyvezető igazgatója „A határon túli magyarok és a digitális esélyegyenlőség" című előadásában föltette a kérdést: beszélhetünk-e egyáltalán esélyegyenlőségről?.A technikai fejlődéssel párhuzamosan gondolni kellett volna arra is, hogy be fog következni a magyar társadalom szétesése technikailag felkészült, a jövő technológiáját alkalmazni tudó, és felkészületlen, továbblépni képtelen csoportokra. Kiemelte az új dolgok befogadására való képességet, mert e nélkül csak sereghajtók lehetünk Európában. Akkor fog igazán elterjedni az internet, ha nyilvánvaló lesz az ott elhelyezett tartalmak fontossága az egyén életében, és mindenhol könnyen elérhető lesz. A digitális világtól való leszakadás, eltávolodás csak az egyik vetülete a társadalmi problémának, hiszen az általánosan vett írástudással, olvasott szöveg értésével is gondok vannak.
A már meglévő problémákat tetőzi a gazdasági válság, melynek egyik következménye az ország eladósodása. Ilyen körülmények között aligha lehet fejlődésről beszélni, inkább csak túlélésről. Tart a hagyományos értékrend tudatos pusztítása, a közösségi terek rombolása. Nemcsak gazdasági, hanem szellemi válságban is van tehát a magyar közösség. A globalizmus terjedésének eredményeként a magukat elitnek, értelmiségnek nevezők tesznek legtöbbet az értékek devalválódásáért. Az első és legfontosabb feladat az iskolák helyzetének felülvizsgálata. A határokon túl is folyik a „magyar iskolátlanítás”. Ekkor nő meg az internet, a világháló, a „falak nélküli iskola”, a távoktatás szerepe. Megnő az önálló elektronikus oktatás fontossága. Ezt azonban pontosan és célratörően kell megszervezni. A tananyag felépítése, logikája döntő, ez az oktató felelőssége. A hagyományos tananyagnak át kell alakulnia, önmagában is érdekesnek és érthetőnek kell lennie, hiszen teljesen megváltozik és átalakul a tanár-diák viszony.

A prezentáció megtekinthető itt.


Dr. Hanák Péter, a BME Egészségügyi Mérnöki Tudásközpont igazgatója „eVITA és a műszaki haladás” című előadásában rámutatott a társadalomban bekövetkezett változásokra: a csökkenő létszámú, és öregedő népességre, a munkakörülményekben bekövetkezett változásokra. Egyre fontosabb szerepet kap a mobilitás, vele párhuzamosan nő a technikai függőség. Új helyzet alakult ki az infokommunikációban. Sajnos a társadalom nagyobb része alig van tudatában az IKT kínálta lehetőségeknek. Ezek megfelelő kihasználásához új stratégia és program kell. Az európai folyamatokkal párhuzamosan folynak a magyar innovációk is. A végrehajtáshoz azonban megfelelő stratégiára és cselekvési tervre, valamint jövőbemutató ötletekre van szükség. Emellett fontos az eltökélt kormányzati szándék, megfelelő pénzügyi támogatás, és nem hiányozhat a széleskörű tájékoztatás, mely segíti az informatikai világnézet kialakítását hazánkban.

A prezentáció megtekinthető itt.